Megérkeztem a „Valaki Más” sráchoz. Furcsa volt ennyi idő után újra élőben látni. Érezni az illatát, a lénye sugárzását. Igyekeztem nem siheder fruskaként viselkedni. Ezt az énem simán előcsalogatta, ahogy rám nézett. Egyből én voltam a „kislány” Ő meg a „nagy fiú”. Szerettem kicsinek lenni. Na, nem úgy! Hanem úgy, ahogy a Férfi mellett érzi… Tovább »
Királylány, aki eltévedt a Himaláján 14.
Megérkeztem a „Valaki Más” sráchoz. Furcsa volt ennyi idő után újra élőben látni. Érezni az illatát, a lénye sugárzását. Igyekeztem nem siheder fruskaként viselkedni. Ezt az énem simán előcsalogatta, ahogy rám nézett. Egyből én voltam a „kislány” Ő meg a „nagy fiú”. Szerettem kicsinek lenni. Na, nem úgy! Hanem úgy, ahogy a Férfi mellett érzi… Tovább »
És bizony bizony, ahogy az lenni szokott a mesékben, betoppant a Királyfi. Emlékeztek arra a „Valaki Más” srácra? Ebben az időben már két éve cölibátusban éltem. Egyesek mondhatnák, rám fért volna már egy két kiadós entyem pentyem, de nem mondta senki, mert nagyon nem tudta senki. Aki meg tudta, az úgy is szeretett, ahogy éppen… 
Időközben jött a féltesó apáéknál. Örültem. Szóltam apának, hogy hát tekintettel az autizmus általi rigidségre fel kéne készíteni a mi fiunkat a változásra. Erre eszelős vigyorral közli, hogy: „Mi van? Ideges vagy?” Néztem rá, mint egy totál ismeretlenre. Nem értettem ezt az agresszív, provokáló válaszát. Vélhetően valamikor elrabolták az ufók és a bőrét valamelyik magára… 
Nos hát. Nem tudom átjött-e hogy éreztem magam. Az én nézőpontomból elég átlátható volt a helyzet. Teljesen új pedagógusok jöttek az óvodába, fiamnál nem tapasztaltam, hogy fel tudták/akarták venni a kapcsolatot úgy, hogy az eredményes legyen. Nem vitatom a munkába állásommal járó zaklatottságot fiamat illetően sem. Chapter 11. Haladás, valamerre. Amerre az út visz…. 
Járunk oviba. Egész jó a csoport, gyerkőc szeret járni. Igaz vannak borulatok. Óvónők, pontosabban az egyik nagyon bareszül kezeli. Vérében van, mondhatjuk. Látott már pár gyereket. Megnyugtató, ahogy azt mondja: Anyuka, rendben lesz. Chapter 10. Végre van munka! Sok minden a múltból, hogy miért is volt nekem olyan nehéz, és miért nem… 
A teszt töltögetése közben egyre szomorúbbá váltam. Valóban mindezen kérdés azt vizslatja, vagyis arra utal, hogy mi a nem normális valakiben? Rettenetes. Forgattam és azon tűnődtem, hogy hány normális embert ismerek, ha ismerek egyáltalán normálist? Ezek alapján én mindenkiben találtam komoly problémákat. És hát őszintén mondom azt gondoltam, ha az a normális, aki ezen a… 
Ott hagytuk abba, hogy tudtam kicsikét dolgozgatni, ami ránk is fért. Mind anyagilag, mind a szellemi leépülésem visszafordítása miatt. De erről ne kérdezd az első férjem, szerinte sose voltam normális, és ez az elmúlt időszakban csak romlott. Igaza van. Ép ésszel ezt végig csinálni… Chapter 8. A kamion jött, látott, elütött, vissza tolatott, átment… 
Azért az a „Valaki Más” srác történet nem halt el teljesen mielőtt elkezdődött volna. A virtuális társas hálózatok csodái és melléktermékei hasznosak is tudnak lenni. Lehetett vele levelezgetni. Másra úgy se futotta, meg egyébként is ugye még papíron férjem volt vagy mi, bár a valóságban már messze nem. Meg neki volt párja. Szóval ez a… 
Vihar utáni kárrendezést elintéztem, riasztó szerelőt hívtam, faházat megcsináltattam stb. stb. Maradt még pár feladat, de apróságok. Elvégre Anya vagyok és simán(?!) elintézek én mindent, amit kell. Meg amit nem, azt is. Chapter 6. Eurázsia expressz hasít, egy utassal kevesebb. Végre haza érkezett hosszabb külföldi útjáról első férjem. Alig vártam. Hiányzott… 
Volt egy kis haza költözöm a szüleimhez, hogy átgondoljuk a dolgainkat. Együtt vagy külön a továbbiakban. Ezt az időt az apa azzal töltötte, hogy egyéb női egyedeket tűzött kardjának élére, vagy ilyesmi. Ezt akkor bizonyítva nem tudtam, de erősen sejtettem. Mondom, a nő az nő és boszorkány. Visszaköltöztem, hátha rájött, hogy azért mégiscsak a család… 