Ember

A teszt töltögetése közben egyre szomorúbbá váltam. Valóban mindezen kérdés azt vizslatja, vagyis arra utal, hogy mi a nem normális valakiben? Rettenetes. Forgattam és azon tűnődtem, hogy hány normális embert ismerek, ha ismerek egyáltalán normálist? Ezek alapján én mindenkiben találtam komoly problémákat. És hát őszintén mondom azt gondoltam, ha az a normális, aki ezen a… Tovább »

Ott hagytuk abba, hogy tudtam kicsikét dolgozgatni, ami ránk is fért. Mind anyagilag, mind a szellemi leépülésem visszafordítása miatt. De erről ne kérdezd az első férjem, szerinte sose voltam normális, és ez az elmúlt időszakban csak romlott. Igaza van. Ép ésszel ezt végig csinálni…   Chapter 8. A kamion jött, látott, elütött, vissza tolatott, átment… Tovább »

Azért az a „Valaki Más” srác történet nem halt el teljesen mielőtt elkezdődött volna. A virtuális társas hálózatok csodái és melléktermékei hasznosak is tudnak lenni. Lehetett vele levelezgetni. Másra úgy se futotta, meg egyébként is ugye még papíron férjem volt vagy mi, bár a valóságban már messze nem. Meg neki volt párja. Szóval ez a… Tovább »

Vihar utáni kárrendezést elintéztem, riasztó szerelőt hívtam, faházat megcsináltattam stb. stb. Maradt még pár feladat, de apróságok. Elvégre Anya vagyok és simán(?!) elintézek én mindent, amit kell. Meg amit nem, azt is.   Chapter 6. Eurázsia expressz hasít, egy utassal kevesebb.       Végre haza érkezett hosszabb külföldi útjáról első férjem. Alig vártam. Hiányzott… Tovább »

Volt egy kis haza költözöm a szüleimhez, hogy átgondoljuk a dolgainkat. Együtt vagy külön a továbbiakban. Ezt az időt az apa azzal töltötte, hogy egyéb női egyedeket tűzött kardjának élére, vagy ilyesmi. Ezt akkor bizonyítva nem tudtam, de erősen sejtettem. Mondom, a nő az nő és boszorkány. Visszaköltöztem, hátha rájött, hogy azért mégiscsak a család… Tovább »

Jöttek a nyugodtabb hétköznapok. Kezdtek formálódni a napi rutinok, nyugodtabb éjszakák, fényes nappalok. Igaz, nem lehetett zacskót csörgetni, hangosan beszélni, tévét üvöltetni – akkori férjem nagy bánatára. Gyerkőcke nem kedvelte ezeket a zajokat. Olyannyira nem, hogy ha ilyesmire ébredt, éktelen üvöltésbe kezdett és az égből potyogó öregasszonyok látványa se derítette jobb kedvre. Pedig potyogtak. Vagy… Tovább »

Azért a pasik azok pasik. Már születés után kicsivel ez beég. Bár lehet már azelőtt… Az első mosolyt nyilván a cici kapta. Kaja, és cici. Csúcs. Ültem és csak nevettem ezen. Megvilágosodtam. Mit is várunk a mi drága pasi, férfi, apa vonalunktól, hiszen itt van feketén fehéren a tény, a boldogság képlete: kaja + cici… Tovább »

Mindenki nagyon örült a gólyahírnek – én meg néztem őket, hogy mégis mi a jó fenének örülnek? De mindegy is, biztos jobban tudják. Bár volt egy sanda gyanúm, hogy kibicnek semmi se drága, de elhessegettem. Hisz annyi jó ember van a világon…. Peregtek a napok, jött a költözés, pakolni, dobozolni kellett. Állapotosan. Jó móka volt…. Tovább »

Himalája, gyilkos, mágikus szépség. Áhított cél, hogy csúcsára érj, s meghódítsd a Hegyet. Felkészülten is komoly kihívás, annak aki tud mászni és bírja a fájdalmat. A csúcsra érés gyönyöréért. Autista gyermeket nevelni pont ilyen kihívás. Önmagadat minden szinten meghaladva, átégetve, átfagyva, a célt szem előtt tartva menni, menni, menni tovább. Utat törni úttalan utakon. Vissza… Tovább »