Ember

  Ép értelmű autista 10 éves kisfiú. Kreatív gondolkodással, kedvességgel és persze az autizmussal járó, a környezet számára zavaró dolgokkal. Semmi komoly… de, ha undorodik az osztálytársától, mert túrja az orrát és a száját, és úgy fogja meg a közös dolgokat.. hát kiakad. A mai intézményekben állítólag túljelentkezés van, az én fiamnak még sincs más,… Tovább »

  Tisztelt Szülő! Az alábbiakról tájékoztatom, “Általános Iskola” nevű gyermekének viselkedésével kapcsolatban. Megfigyeléseinket működés közben végeztük, teljesen objektíven. Számos panasz és jelzés érkezett az Ön gyermekének veszélyes és zavaró viselkedését illetően. Magatartásának megfigyelésekor mi is tapasztaltuk, hogy számos alkalommal csúnyán és agresszíven kommunikál. Például: „Azonnal fogd be a szád! Hülye vagy? Itt tanulni kell, nem… Tovább »

Iskola te csodás!   Újabb rémtörténet az elm(e) nélküli utcából. Királylány történet folytatása is meg nem is. Gondoltam nagyjából rendben vagyunk, túl nagy fordulat, mely papírra kívánkozna nem történhet. … Hát az élet imád meglepni. Sokszor örülök is neki. Most még nem döntöttem el mi tévő legyek. Tehát jelenleg járunk egy speciális suliba. Mármint a… Tovább »

Életet adtam a Fiamnak, és Ő életet adott nekem. Az Anyának. A Királylány Királynővé lett cirka 8 év alatt. Plusz, amit előtte élt meg. Törzsfejlődésben mérve nem is futott rossz időt.   Chapter 16. A jelen.     Kedvesek. Elérkeztünk a jelenhez. A történet nem áll meg, de itt írásként befejeződik. Talán lesz belőle könyvecske,… Tovább »

Eljön a pillanat, amikor a rémálmaid valósággá válnak. És ráébredsz: Nem is annyira vészes. Persze fáj itt ott, de viselhető. Nem öl meg, sőt még azt is észre veszed, hogy örömöd leled pár pillanatában. Aztán megmutatja az élet, hogy vannak dolgok, amikre nincs hatásod. Hiába hiszed, hogy van, nincs. Elengeded a gyeplőt. Elkezdesz bízni. Magadban,… Tovább »

Megérkeztem a „Valaki Más” sráchoz. Furcsa volt ennyi idő után újra élőben látni. Érezni az illatát, a lénye sugárzását. Igyekeztem nem siheder fruskaként viselkedni. Ezt az énem simán előcsalogatta, ahogy rám nézett. Egyből én voltam a „kislány” Ő meg a „nagy fiú”. Szerettem kicsinek lenni. Na, nem úgy! Hanem úgy, ahogy a Férfi mellett érzi… Tovább »

És bizony bizony, ahogy az lenni szokott a mesékben, betoppant a Királyfi. Emlékeztek arra a „Valaki Más” srácra? Ebben az időben már két éve cölibátusban éltem. Egyesek mondhatnák, rám fért volna már egy két kiadós entyem pentyem, de nem mondta senki, mert nagyon nem tudta senki. Aki meg tudta, az úgy is szeretett, ahogy éppen… Tovább »

Időközben jött a féltesó apáéknál. Örültem. Szóltam apának, hogy hát tekintettel az autizmus általi rigidségre fel kéne készíteni a mi fiunkat a változásra. Erre eszelős vigyorral közli, hogy: „Mi van? Ideges vagy?” Néztem rá, mint egy totál ismeretlenre. Nem értettem ezt az agresszív, provokáló válaszát. Vélhetően valamikor elrabolták az ufók és a bőrét valamelyik magára… Tovább »

Nos hát. Nem tudom átjött-e hogy éreztem magam. Az én nézőpontomból elég átlátható volt a helyzet. Teljesen új pedagógusok jöttek az óvodába, fiamnál nem tapasztaltam, hogy fel tudták/akarták venni a kapcsolatot úgy, hogy az eredményes legyen. Nem vitatom a munkába állásommal járó zaklatottságot fiamat illetően sem.   Chapter 11. Haladás, valamerre. Amerre az út visz…. Tovább »

Járunk oviba. Egész jó a csoport, gyerkőc szeret járni. Igaz vannak borulatok. Óvónők, pontosabban az egyik nagyon bareszül kezeli. Vérében van, mondhatjuk. Látott már pár gyereket. Megnyugtató, ahogy azt mondja: Anyuka, rendben lesz.   Chapter 10. Végre van munka!     Sok minden a múltból, hogy miért is volt nekem olyan nehéz, és miért nem… Tovább »