Ember

Életet adtam a Fiamnak, és Ő életet adott nekem. Az Anyának. A Királylány Királynővé lett cirka 8 év alatt. Plusz, amit előtte élt meg. Törzsfejlődésben mérve nem is futott rossz időt.   Chapter 16. A jelen.     Kedvesek. Elérkeztünk a jelenhez. A történet nem áll meg, de itt írásként befejeződik. Talán lesz belőle könyvecske,… Tovább »

Eljön a pillanat, amikor a rémálmaid valósággá válnak. És ráébredsz: Nem is annyira vészes. Persze fáj itt ott, de viselhető. Nem öl meg, sőt még azt is észre veszed, hogy örömöd leled pár pillanatában. Aztán megmutatja az élet, hogy vannak dolgok, amikre nincs hatásod. Hiába hiszed, hogy van, nincs. Elengeded a gyeplőt. Elkezdesz bízni. Magadban,… Tovább »

Megérkeztem a „Valaki Más” sráchoz. Furcsa volt ennyi idő után újra élőben látni. Érezni az illatát, a lénye sugárzását. Igyekeztem nem siheder fruskaként viselkedni. Ezt az énem simán előcsalogatta, ahogy rám nézett. Egyből én voltam a „kislány” Ő meg a „nagy fiú”. Szerettem kicsinek lenni. Na, nem úgy! Hanem úgy, ahogy a Férfi mellett érzi… Tovább »

Időközben jött a féltesó apáéknál. Örültem. Szóltam apának, hogy hát tekintettel az autizmus általi rigidségre fel kéne készíteni a mi fiunkat a változásra. Erre eszelős vigyorral közli, hogy: „Mi van? Ideges vagy?” Néztem rá, mint egy totál ismeretlenre. Nem értettem ezt az agresszív, provokáló válaszát. Vélhetően valamikor elrabolták az ufók és a bőrét valamelyik magára… Tovább »

Nos hát. Nem tudom átjött-e hogy éreztem magam. Az én nézőpontomból elég átlátható volt a helyzet. Teljesen új pedagógusok jöttek az óvodába, fiamnál nem tapasztaltam, hogy fel tudták/akarták venni a kapcsolatot úgy, hogy az eredményes legyen. Nem vitatom a munkába állásommal járó zaklatottságot fiamat illetően sem.   Chapter 11. Haladás, valamerre. Amerre az út visz…. Tovább »