Ép értelmű autista 10 éves kisfiú. Kreatív gondolkodással, kedvességgel és persze az autizmussal járó, a környezet számára zavaró dolgokkal. Semmi komoly… de, ha undorodik az osztálytársától, mert túrja az orrát és a száját, és úgy fogja meg a közös dolgokat.. hát kiakad. A mai intézményekben állítólag túljelentkezés van, az én fiamnak még sincs más,… Tovább »
Hogy a macska rúgja meg!
Ép értelmű autista 10 éves kisfiú. Kreatív gondolkodással, kedvességgel és persze az autizmussal járó, a környezet számára zavaró dolgokkal. Semmi komoly… de, ha undorodik az osztálytársától, mert túrja az orrát és a száját, és úgy fogja meg a közös dolgokat.. hát kiakad. A mai intézményekben állítólag túljelentkezés van, az én fiamnak még sincs más,… Tovább »
És bizony bizony, ahogy az lenni szokott a mesékben, betoppant a Királyfi. Emlékeztek arra a „Valaki Más” srácra? Ebben az időben már két éve cölibátusban éltem. Egyesek mondhatnák, rám fért volna már egy két kiadós entyem pentyem, de nem mondta senki, mert nagyon nem tudta senki. Aki meg tudta, az úgy is szeretett, ahogy éppen… 
Nos hát. Nem tudom átjött-e hogy éreztem magam. Az én nézőpontomból elég átlátható volt a helyzet. Teljesen új pedagógusok jöttek az óvodába, fiamnál nem tapasztaltam, hogy fel tudták/akarták venni a kapcsolatot úgy, hogy az eredményes legyen. Nem vitatom a munkába állásommal járó zaklatottságot fiamat illetően sem. Chapter 11. Haladás, valamerre. Amerre az út visz…. 
Azért az a „Valaki Más” srác történet nem halt el teljesen mielőtt elkezdődött volna. A virtuális társas hálózatok csodái és melléktermékei hasznosak is tudnak lenni. Lehetett vele levelezgetni. Másra úgy se futotta, meg egyébként is ugye még papíron férjem volt vagy mi, bár a valóságban már messze nem. Meg neki volt párja. Szóval ez a… 
Volt egy kis haza költözöm a szüleimhez, hogy átgondoljuk a dolgainkat. Együtt vagy külön a továbbiakban. Ezt az időt az apa azzal töltötte, hogy egyéb női egyedeket tűzött kardjának élére, vagy ilyesmi. Ezt akkor bizonyítva nem tudtam, de erősen sejtettem. Mondom, a nő az nő és boszorkány. Visszaköltöztem, hátha rájött, hogy azért mégiscsak a család… 
Jöttek a nyugodtabb hétköznapok. Kezdtek formálódni a napi rutinok, nyugodtabb éjszakák, fényes nappalok. Igaz, nem lehetett zacskót csörgetni, hangosan beszélni, tévét üvöltetni – akkori férjem nagy bánatára. Gyerkőcke nem kedvelte ezeket a zajokat. Olyannyira nem, hogy ha ilyesmire ébredt, éktelen üvöltésbe kezdett és az égből potyogó öregasszonyok látványa se derítette jobb kedvre. Pedig potyogtak. Vagy… 