Ember

Vihar utáni kárrendezést elintéztem, riasztó szerelőt hívtam, faházat megcsináltattam stb. stb. Maradt még pár feladat, de apróságok. Elvégre Anya vagyok és simán(?!) elintézek én mindent, amit kell. Meg amit nem, azt is.   Chapter 6. Eurázsia expressz hasít, egy utassal kevesebb.       Végre haza érkezett hosszabb külföldi útjáról első férjem. Alig vártam. Hiányzott… Tovább »

Jöttek a nyugodtabb hétköznapok. Kezdtek formálódni a napi rutinok, nyugodtabb éjszakák, fényes nappalok. Igaz, nem lehetett zacskót csörgetni, hangosan beszélni, tévét üvöltetni – akkori férjem nagy bánatára. Gyerkőcke nem kedvelte ezeket a zajokat. Olyannyira nem, hogy ha ilyesmire ébredt, éktelen üvöltésbe kezdett és az égből potyogó öregasszonyok látványa se derítette jobb kedvre. Pedig potyogtak. Vagy… Tovább »

Azért a pasik azok pasik. Már születés után kicsivel ez beég. Bár lehet már azelőtt… Az első mosolyt nyilván a cici kapta. Kaja, és cici. Csúcs. Ültem és csak nevettem ezen. Megvilágosodtam. Mit is várunk a mi drága pasi, férfi, apa vonalunktól, hiszen itt van feketén fehéren a tény, a boldogság képlete: kaja + cici… Tovább »

Mindenki nagyon örült a gólyahírnek – én meg néztem őket, hogy mégis mi a jó fenének örülnek? De mindegy is, biztos jobban tudják. Bár volt egy sanda gyanúm, hogy kibicnek semmi se drága, de elhessegettem. Hisz annyi jó ember van a világon…. Peregtek a napok, jött a költözés, pakolni, dobozolni kellett. Állapotosan. Jó móka volt…. Tovább »

Himalája, gyilkos, mágikus szépség. Áhított cél, hogy csúcsára érj, s meghódítsd a Hegyet. Felkészülten is komoly kihívás, annak aki tud mászni és bírja a fájdalmat. A csúcsra érés gyönyöréért. Autista gyermeket nevelni pont ilyen kihívás. Önmagadat minden szinten meghaladva, átégetve, átfagyva, a célt szem előtt tartva menni, menni, menni tovább. Utat törni úttalan utakon. Vissza… Tovább »