Ember

  Ép értelmű autista 10 éves kisfiú. Kreatív gondolkodással, kedvességgel és persze az autizmussal járó, a környezet számára zavaró dolgokkal. Semmi komoly… de, ha undorodik az osztálytársától, mert túrja az orrát és a száját, és úgy fogja meg a közös dolgokat.. hát kiakad. A mai intézményekben állítólag túljelentkezés van, az én fiamnak még sincs más,… Tovább »

Időközben jött a féltesó apáéknál. Örültem. Szóltam apának, hogy hát tekintettel az autizmus általi rigidségre fel kéne készíteni a mi fiunkat a változásra. Erre eszelős vigyorral közli, hogy: „Mi van? Ideges vagy?” Néztem rá, mint egy totál ismeretlenre. Nem értettem ezt az agresszív, provokáló válaszát. Vélhetően valamikor elrabolták az ufók és a bőrét valamelyik magára… Tovább »

Nos hát. Nem tudom átjött-e hogy éreztem magam. Az én nézőpontomból elég átlátható volt a helyzet. Teljesen új pedagógusok jöttek az óvodába, fiamnál nem tapasztaltam, hogy fel tudták/akarták venni a kapcsolatot úgy, hogy az eredményes legyen. Nem vitatom a munkába állásommal járó zaklatottságot fiamat illetően sem.   Chapter 11. Haladás, valamerre. Amerre az út visz…. Tovább »

Járunk oviba. Egész jó a csoport, gyerkőc szeret járni. Igaz vannak borulatok. Óvónők, pontosabban az egyik nagyon bareszül kezeli. Vérében van, mondhatjuk. Látott már pár gyereket. Megnyugtató, ahogy azt mondja: Anyuka, rendben lesz.   Chapter 10. Végre van munka!     Sok minden a múltból, hogy miért is volt nekem olyan nehéz, és miért nem… Tovább »

A teszt töltögetése közben egyre szomorúbbá váltam. Valóban mindezen kérdés azt vizslatja, vagyis arra utal, hogy mi a nem normális valakiben? Rettenetes. Forgattam és azon tűnődtem, hogy hány normális embert ismerek, ha ismerek egyáltalán normálist? Ezek alapján én mindenkiben találtam komoly problémákat. És hát őszintén mondom azt gondoltam, ha az a normális, aki ezen a… Tovább »

Ott hagytuk abba, hogy tudtam kicsikét dolgozgatni, ami ránk is fért. Mind anyagilag, mind a szellemi leépülésem visszafordítása miatt. De erről ne kérdezd az első férjem, szerinte sose voltam normális, és ez az elmúlt időszakban csak romlott. Igaza van. Ép ésszel ezt végig csinálni…   Chapter 8. A kamion jött, látott, elütött, vissza tolatott, átment… Tovább »

Jöttek a nyugodtabb hétköznapok. Kezdtek formálódni a napi rutinok, nyugodtabb éjszakák, fényes nappalok. Igaz, nem lehetett zacskót csörgetni, hangosan beszélni, tévét üvöltetni – akkori férjem nagy bánatára. Gyerkőcke nem kedvelte ezeket a zajokat. Olyannyira nem, hogy ha ilyesmire ébredt, éktelen üvöltésbe kezdett és az égből potyogó öregasszonyok látványa se derítette jobb kedvre. Pedig potyogtak. Vagy… Tovább »

Azért a pasik azok pasik. Már születés után kicsivel ez beég. Bár lehet már azelőtt… Az első mosolyt nyilván a cici kapta. Kaja, és cici. Csúcs. Ültem és csak nevettem ezen. Megvilágosodtam. Mit is várunk a mi drága pasi, férfi, apa vonalunktól, hiszen itt van feketén fehéren a tény, a boldogság képlete: kaja + cici… Tovább »

Mindenki nagyon örült a gólyahírnek – én meg néztem őket, hogy mégis mi a jó fenének örülnek? De mindegy is, biztos jobban tudják. Bár volt egy sanda gyanúm, hogy kibicnek semmi se drága, de elhessegettem. Hisz annyi jó ember van a világon…. Peregtek a napok, jött a költözés, pakolni, dobozolni kellett. Állapotosan. Jó móka volt…. Tovább »

Himalája, gyilkos, mágikus szépség. Áhított cél, hogy csúcsára érj, s meghódítsd a Hegyet. Felkészülten is komoly kihívás, annak aki tud mászni és bírja a fájdalmat. A csúcsra érés gyönyöréért. Autista gyermeket nevelni pont ilyen kihívás. Önmagadat minden szinten meghaladva, átégetve, átfagyva, a célt szem előtt tartva menni, menni, menni tovább. Utat törni úttalan utakon. Vissza… Tovább »