Időközben jött a féltesó apáéknál. Örültem. Szóltam apának, hogy hát tekintettel az autizmus általi rigidségre fel kéne készíteni a mi fiunkat a változásra. Erre eszelős vigyorral közli, hogy: „Mi van? Ideges vagy?” Néztem rá, mint egy totál ismeretlenre. Nem értettem ezt az agresszív, provokáló válaszát. Vélhetően valamikor elrabolták az ufók és a bőrét valamelyik magára… Tovább »
Királylány, aki eltévedt a Himaláján 12.
Időközben jött a féltesó apáéknál. Örültem. Szóltam apának, hogy hát tekintettel az autizmus általi rigidségre fel kéne készíteni a mi fiunkat a változásra. Erre eszelős vigyorral közli, hogy: „Mi van? Ideges vagy?” Néztem rá, mint egy totál ismeretlenre. Nem értettem ezt az agresszív, provokáló válaszát. Vélhetően valamikor elrabolták az ufók és a bőrét valamelyik magára… Tovább »
Nos hát. Nem tudom átjött-e hogy éreztem magam. Az én nézőpontomból elég átlátható volt a helyzet. Teljesen új pedagógusok jöttek az óvodába, fiamnál nem tapasztaltam, hogy fel tudták/akarták venni a kapcsolatot úgy, hogy az eredményes legyen. Nem vitatom a munkába állásommal járó zaklatottságot fiamat illetően sem. Chapter 11. Haladás, valamerre. Amerre az út visz…. 
Járunk oviba. Egész jó a csoport, gyerkőc szeret járni. Igaz vannak borulatok. Óvónők, pontosabban az egyik nagyon bareszül kezeli. Vérében van, mondhatjuk. Látott már pár gyereket. Megnyugtató, ahogy azt mondja: Anyuka, rendben lesz. Chapter 10. Végre van munka! Sok minden a múltból, hogy miért is volt nekem olyan nehéz, és miért nem… 
Ott hagytuk abba, hogy tudtam kicsikét dolgozgatni, ami ránk is fért. Mind anyagilag, mind a szellemi leépülésem visszafordítása miatt. De erről ne kérdezd az első férjem, szerinte sose voltam normális, és ez az elmúlt időszakban csak romlott. Igaza van. Ép ésszel ezt végig csinálni… Chapter 8. A kamion jött, látott, elütött, vissza tolatott, átment… 