1.0Emberhttps://ember.cafeblog.huGinger Rosehttps://ember.cafeblog.hu/author/ginger_rose/<h3 style="text-align: center">Az első</h3> <p> </p> <p><img class="wp-image-119 aligncenter" src="https://ember.cafeblog.hu/files/2017/07/lips-smoke-female-woman-54316l-300x237.jpg" alt="" width="410" height="324" /></p> <p> </p> <h3 style="text-align: justify">Az első cigarettámra 14 év körül gyújtottam rá. Emlékszem akkoriban még mindenhol lehetett dohányozni. Otthon minden szobában, munkahelyen, megállókban. Tényleg nem volt olyan hely, ahol füstmentes levegő lett volna.</h3> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Gyűlöltem a füstöt. Csípte a szemem, marta a torkom. Undorító volt a bagósokkal beszélgetni. Míg alacsonyabb voltam elsuhant a fejem fölött szájszaguk erőteljes ájere. De a magasságom bizony egyre nőtt, és így már beszélgetni sem volt kedvem. Mondták is a felnőttek, milyen zárkózott vagyok...</p> <p style="text-align: justify">Érdekes és egyben igen elgondolkodtató fordulat volt az első doboz cigim megvétele. Olyan volt, mintha bekapcsolódott volna egy robot a testemben. Lementem és megvettem az akkori legdrágább luxus cigit. Ha már kipróbálom, legyen az a legjobb. Semmi gondolati érvelés, vitatkozás. Csak vitt a lábam, és már vettem is a trafikban a dobozt.</p> <p style="text-align: justify">Elsétáltam oda, ahol tudtam, hogy véletlenül sem lát anyám a konyha ablakból. És rágyújtottam.</p> <p style="text-align: justify">Mások köhögtek és erősen megerőszakolták magukat, hogy tudjanak dohányozni. Nekem úgy ment, mint a karika csapás. Simán. Mintha mindig is dohányoztam volna. Az íze csípet, de kifejezetten élvezetes élményt nyújtott. Gondolom, aki szereti a csípős kajákat hasonló okokból rajong érte.</p> <p style="text-align: justify">A tüdőm se tiltakozott. Sőt, olyan volt, mintha alig várta volna a felszabadító élményt.</p> <p style="text-align: justify">Innen kezdődött az út lefele. Bár ez nézőpont kérdése.</p> <p style="text-align: justify">Tizenévesen még hétvégenként, sétánál cigizgettem. Gondoltam ez nem számít. Nem szoktam rá...</p> <p style="text-align: justify">Aztán arra eszméltem, hogy bizony míg vártam a buszra a suliba menet, akkor is elszívtam a cigikét. Aztán haza fele is. Aztán rutinná vált. Gyorsan, észrevétlenül. Nem számított.</p> <p style="text-align: justify">Itthon relatív hamar lebuktam. Talán akartam is. A titkok mérgezőbbek, mint a legveszedelmesebb betegség. Onnantól meg nagyjából szabad volt a pálya.</p> <p style="text-align: justify">Szépen fel is vállaltam, nem szégyelltem, hogy szívom a füstöt. Sőt még büszke is voltam, hogy én bizony szívom a cigit, nem dísznek tartom a kezemben...</p> <p> </p> <p> </p> <p><span style="text-indent: 20px;width: auto;padding: 0px 4px 0px 0px;text-align: center;font: bold 11px/20px 'Helvetica Neue',Helvetica,sans-serif;color: #ffffff;background: #bd081c no-repeat scroll 3px 50% / 14px 14px;cursor: pointer">Mentés</span></p> <p><span style="text-indent: 20px;width: auto;padding: 0px 4px 0px 0px;text-align: center;font: bold 11px/20px 'Helvetica Neue',Helvetica,sans-serif;color: #ffffff;background: #bd081c no-repeat scroll 3px 50% / 14px 14px;cursor: pointer">Mentés</span></p>richhttps://ember.cafeblog.hu/files/2017/07/lips-smoke-female-woman-54316l-150x150.jpg150150