Ép értelmű autista 10 éves kisfiú. Kreatív gondolkodással, kedvességgel és persze az autizmussal járó, a környezet számára zavaró dolgokkal. Semmi komoly… de, ha undorodik az osztálytársától, mert túrja az orrát és a száját, és úgy fogja meg a közös dolgokat.. hát kiakad.
A mai intézményekben állítólag túljelentkezés van, az én fiamnak még sincs más, akivel a szociális kapcsolatokat fejleszthetnék a tanárok… röhej.
Tanárok, igazgató: „Anyuka ezt meg kell szoknia a fiának” – Nem, nem drága. Nem fogja megszokni, autista és ez van. Sőt, én se akarnék olyannal együtt dolgozni, akinek a taknyos, nyálas keze érint meg mindent. Kilincset, számítógépet bla bla bla. Ez nem is autizmus. Normál emberi igény. „Felháborító”, hogy egy 10 évesnek vannak felnőtt emberi igényei…
Nem tudok már ezen nevetni. Amúgy sok a gyerek, túllétszámok, túlterhelt pedagógusok, de másik gyerek csoportos fejlesztéshez… az hip hop nincs. Most, hogy is van ez, kérem szépen?
Persze nem akarásnak nyögés a vége. Szenvedés…
Autizmus. Ép intellektusú gyermek nem járhat többségi iskolába. Oké, viselkedésével zavarja a többieket, meg a tanárt. Járjon speciális iskolába, nem szépítem, ezek a régi kisegítők, arra lettek felépítve, hogy az értelmileg is sérült és egyéb közép és súlyosan sérült, komplex gyermekeket segítsék meg. Az ottani pedagógusok gyógy! pedagógusok. Nem is ismerik a többségi tanmenetet. Ott nem ez a prioritás, teljesen érthető módon.
Autizmus. A fiamnak igénye van a tiszta, egyértelmű kommunikációra. Kérem szépen… értelmileg sérült gyermekektől ez nem várható el. Ahogy az sem, hogy arckifejezéseiket, viselkedésüket uralják. Hiszen ők ezért sérültek, mert nem tudják. Hiába szeretnék belül.
Autizmus. Értelmileg ép gyermekek, mozgássérültek, vakok, hallássérültek, ADHD, BTMN, egyéb sérültek… kérdem én, miért is nem kaphatnak többségi bizonyítványt? Többségi iskolába lenne a helyük. Erre törvény is van, csak nincs betartva. Nem, nem a rendszer rossz (vannak vele bajok, de ..) Veled van baj, kedves ügyintéző ott a fenntartónál, Veled van baj, kedves fenntartó igazgató, Veled van baj kedves iskola Igazgató, Veled van baj, kedves pedagógus és Veled kedves szülő.
Tanak bizonyítvány, egyéni haladási tempó… jól hangzó szavak. De ezzel a bizonyítvánnyal csak szakács, kertész, közmunkás lehetsz. Hát, hogy a túróba jók ezek egy kerekes székes embernek? Látás sérültnek? Lehet, hogy ők remekül programoznának, vagy rajzfilmet animálnának, vagy játékokat fejlesztenének… de nem, erre esélyük se lesz. Bekényszerítve őket, törvényellenesen egy olyan képzésbe, amiből esélyük sincs olyan szakmát tanulni, amelyből eltarthatnák magukat… esetleg. Azt hogy még örömből is csinálnák, már meg sem említem.
Hogy nézel tükörbe te, aki tudod, ott ül melletted a tanáriba egy olyan tanár, aki bántja a gyerekeket? Aki 25 másodikosból 20-at megbuktat. Aki fél órán át fél lábon ugráltatva büntet egy gyereket úgy, hogy sebészet lesz a vége. Veled van a baj, aki látod, de nem lépsz, látod, de nem segítesz.
Veled van baj, ki széttárod a kezed, hogy „saaajnos nem tudunk mit tenni”. Ez nem válasz. Igenis tudsz, csak nem akarsz.
Veled van baj szülő, mert a félelem, hogy gyereked elveszik, rajta torolják meg, ha kéred, ami törvényileg jár (fejlesztés, megsegítés) megbénít. Inkább elviszed máshova, már ha teheted. Inkább kiveszed a többségi iskolából és eldugod valahová, ha teheted.
Megértelek. Mind ahányan vagytok. Tanár félti az állását, ahogy mindenki. Szőlő félti a gyerekét.
A rendszer önmagában nem cselekszik, nem bánt senkit. Az ember, aki benne van, és használja, vagy nem használja, vagy rosszul értelmezi, az bánt.
Meddig csináljuk ezt?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: