Ember, mivé leszel?

Iskola te csodás!

Újabb rémtörténet az elm(e) nélküli utcából. Királylány történet folytatása is meg nem is. Gondoltam nagyjából rendben vagyunk, túl nagy fordulat, mely papírra kívánkozna nem történhet.

…

Hát az élet imád meglepni. Sokszor örülök is neki. Most még nem döntöttem el mi tévő legyek.

Tehát jelenleg járunk egy speciális suliba. Mármint a fiam. És nem is jár, mert magán tanuló és csak heti 2×2 órát vihetem be. Ennyire futotta. Innen kilóg a lólábunk mivel nem vagyunk kerületiek. Nyilván a mi kerületünkbe azért nem jár a gyerek, mert nincs iskola. Illetve van. Papíron. Valóságban rendkívül jó intézmény, csakhogy! Nem autizmus specifikus – nincs is ilyen pedagógusuk, mert kizárólag értelmileg akadályozott tanulókkal foglalkoznak. A tanárok nem tudják mi a többségi tanmenet. Tehát az én ép értelmű, jól teljesítő fiam nem kapna esélyt sem arra, hogy többségi bizonyítványt tegyen. Holott erre ugye simán képes.

Na mármost ugyebár a jelenlegi suli joggal akar minket kiebrudalni, mivel a kerületében lévő gyerekeket kell(ene) ellátnia, mi koloncok vagyunk. Oké. Értem én. Mindenkit megértek. El is indítom az ügyet, tankerület, szakértői bizottság, édesanyám tyúkja stb.

Mindenki hiteget – persze szóban! Írni senki nem ír. Nehogymán. “Anyuka legyen türelmes” – a fejemmel bólogatok, és ismét hálát adok az égnek, hogy nem videotelefon az alap, mert az arcom izmait nem tudnám olyan gyorsan összerendezni, mint ahogy a hümmögéssemmel kordába tudom tartani indulataimat. Persze erre csak én vagyok úgy fest képes, mert a gyermeket a pedagógus szabadon bántalmazhatja, mert megérdemli a büdös kölke… és szegény tanár amúgy is túlterhelt és elcsigázott.

Kinek a hibája? Tanár! Miért nem állsz ki magadért? Miért engeded, hogy a terroristává válj saját nemzetedben? Miért nem követeled meg a segítséget? Az emberséget? Miért a szülőkre vártok? Egy jobb világra? Te vagy a jobb világ. És én. Mi. Mindannyian. És ez kedves orvosok rátok is igaz.

Szóval kapok a kerületi suliból egy cetlikét, hogy gondoskodjak fiam iskolába járatásáról, mert x nap hiányzása van, és a kis finomság “a további igazolatlan mulasztások esetén külön figyelmeztetés kiküldése nélkül az eljárást hivatalból megindítom.”

Hogy miafsz? Kérem szépen, mi szépen járunk a másik kerületbe. Igaz, hogy szegény igazgató szenved és alig bír termet biztosítani, pedagógust, de megteszi amit tud. Ellátja, még ha csekély mértékben is. Erre az az iskola, akinek igazgatójával tényleg emberileg szépen tudtunk beszélni még év végén, hogy hát sajnos ő nem tudja a fiam ellátni még akkor sem ha a szakbizottság kijelöli, küld nekem egy nem kis mazsola szankciókkal fenyegető “cetlikét”.

És nehogy azt gondoljátok felhívott előtte. Nehogy azt gondoljátok kaptam bármi okiratot, és nem kaptam értesítést szülőiről, beszoktatásról stb. Semmit sehonnan. Úgy ahogy mondom! Írom!!! Ez kérem 2017 Magyarország.

Felháborító, hogy úgy vagyok fenyegetve, hogy én vagyok az egyetlen olyan személy aki az emberi alapvető jogokkal tisztában van, és azokat be is tartja, tartatná….

Elkávézgatok én bármely hivatalnoki emberrel, igazgatóval, tanárral. Az utcán jó embereknek tűntök. És tán azok is vagytok. De mikor hivatali időben felveszitek a tanár, igazgató, bizottsági vizsgáló stb. jelmezt ellenséggé váltok. Elfelejtitek a lényeget. A gyermeket. Orvosok a beteget. Rendőrök azt, hogy minket védtek. Bírságoltok mert kiadják, hogy szedjetek be pénzt különben nincs karácsonyi jutalom… Ember! Míg használod a rendszert azzal hagyod hogy kihasználjon, kiheréljen és kivesézzen. És egyszer leszel a másik oldalon. Nem fenyegetlek. Ezt beláthatnátok még azelőtt, hogy ez bekövetkezne.

Mindenki egyért, egy mindenkiért. Érted-e ezt kedves olvasó, kinek van jogköre bármire is? Amíg papíron, a törvény nevében (amit tudsz, hogy szar, de nem teszel semmit) fenyegetsz, telefonon meg nyalsz, hogy nyugi ez nem komoly, addig ki vagy te?

Ember a rendszerben, gondolkodsz?

Félsz? Hát van mitől. Saját magadtól.

Ébredj fel, és tegyél, mert te vagy az, aki tehet. Hiába vársz új vezetőkre, új kollégákra, tankönyvekre, eszközökre!

Mozdulj, cselekedj Ember! Önmagadért és mindenkiért!

Volt, hogy én is féltem. Legfőképpen bíztam. Az emberekben. Akikkel beszéltem. Olyan őszintének, kedvesnek, megértőnek tűntek. De mikor papírra került valami ennek nyoma se látszott. Onnantól mintha agymosás és szív mosás, embertelen bánásmód ami a valóságban történik.

Mivé leszünk? Észre veszed, hogy ha kirekesztesz, akadályozol, nem segítesz, akkor egyre több lesz a csöves, hajléktalan, alkoholista, agresszív, erkölcs nélküli ember, aki bármikor bárhol rád támadhat? Észere veszed, hogy az a kis csepp amit nem tettél meg, borul a fejedre, és gyermekeid, szüleid fejére? Ki lopja anyád nyakából a nyakláncot? Aki szeretve volt és megfelelő segítséget kapott kis korában? Ki fekszik részegen az aluljáróban? Akit a beteg ellátórendszer kitaszított, és nem lát el gyógyszerrel… Ki az aki agresszíven zaklat? Akit bántalmaztak korábban és semmi segítséget nem kapott….

Mutogathatsz Ember, hogy kinek a hibája a sok szar amit úton útfélen látsz. Tedd ezt a tükör előtt. Te megtetted a magadét, vagy a “rendszernek” csúfolt senkit nem szolgáló törvények mögé bújva úgy csináltál mintha, aztán közbe meg mégse?

Az én fiamból senki nem csinálhat kitaszított, társadalmon kívülit, akinek egyetlen útja a lopás lenne. És ha ezért börtönbe is kerülnék, ott is hangosan mondanám: Ember legyél bármi körülmények között!

Mentés