Füst napló 4.

A negyedik

Hát nem szoktam le. Kóstolgattam, vizsgálgattam a gondolataimat, testi érzeteimet, amik arra kényszerítenek, hogy a logika ellen cselekedve mégis rágyújtsak a cigimre.

Voltam sok tízezerért a tuti garanciális leszoktatós terápián is. Itt többnyire beszélgettünk a  cigiről, volt egy kis hipnózis is a végén. Számos értékes gondolat hangzott itt is el. Ettől sem szoktam le.

Tudom, hogy nem nyugtat meg, nem dob fel, nem old meg semmit helyettem és csak pénz kidobás. A hipnózis is jó volt… semmit nem használt. Ezt itthon youtube-on is kipróbáltam. Vettem könyveket is a témában. Próbálkoztam a mély légzés technikával a cigi helyett.

Függő sem vagyok, mivel éjjel nem dohányzom, nem kelek fel, hogy csillapítsam éhségét az állatnak. Simán, békésen alszom. Ha a nap 24 óráját tekintem összesen 1 órát töltök dohányzással a legrosszabb napon. Ha innen nézem, vajon mondhatom-e, hogy függő vagyok?

Mi a függés? Ki kell elégítened a vágyat különben…. Különben mi?

A nagyvad azonban ennél okosabb volt. Nem tudom mikor és hol született. Nem tudom mikor engedtem be, hogy bennem lakjon, és lakmározzon. Talán nem is lényeges. Talán az a bizonyos első cigi előtti pillanat. Amikor már a gondolat-vágy mag már csírát vetett. A cselekvés már csak a második volt. A nagyvad már azelőtt létezett, hogy az első cigim elszívtam volna.

Ki ez? Mi ez? Mit etetek? És mi történik, ha nem etetem tovább?

Nálam nem működik a valami ellen küzdeni elv. Valamiért érdemes küzdeni.

Nézzük mi lehet a motivációm arra, hogy leszokjak:

Több pénzem maradna – ööööö

Egészségesebb lennék – öööö

Jobb illatom lenne  – öööö

Megveregethetném a vállam milyen ügyes vagyok, hogy megtettem, letettem – öööö

Van valakinek jobb motivációja?