A teszt töltögetése közben egyre szomorúbbá váltam. Valóban mindezen kérdés azt vizslatja, vagyis arra utal, hogy mi a nem normális valakiben? Rettenetes. Forgattam és azon tűnődtem, hogy hány normális embert ismerek, ha ismerek egyáltalán normálist? Ezek alapján én mindenkiben találtam komoly problémákat. És hát őszintén mondom azt gondoltam, ha az a normális, aki ezen a teszten nincs, az mind zombi. Nem öntudatos, nem önérvényesítő és így tovább.
Chapter 9.
A pillanat, amikor este azt kívánod, reggel ébredj máshol. Minden este, minden reggel.
Szerettem a pszichológiát. Csak azért nem tanultam annak, mert megláttam mennyit kell tanulni. Könyvmértékben. Viszont ez volt az egyik hobbim. Egészen más megvilágításba került ez a fiamon keresztül. Teljesen összezavart.
Szummázva itteni felismeréseimet: Ami felnőttként előny, sőt erény és munkahelyi elvárás, az gyerekként hátrány, sőt irtandó. Ja, bocs, fejlesztésnek hívják.
Kértem időpontot oda ahova kell. Reménykedtem, hogy ez csak egy kis tévedés, és semmi gond nincs. Kicsit megkésett a beszéd – tök érthető módon – ezért erre már akkor ráfeküdtem. Na, nem a gyerekre. Így hamarosan már sikerült is beindítani. Hamarosan… relatív, mert tudod időpontot nem holnapra kapsz, hanem hónapokra. Így a hónapok alatt elértem azt a szintet, hogy már nem volt megkésett a beszédje. Annyira. Csak kicsit. Másoknak ez se volt elég.
Eljött a nap. Bementünk, megfigyelés, vizsgálat, teszt kiértékelés etc. Diagnózis: Gyermekkori Autizmus.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Bééééééééé
Nah, itt van az a pont, hogy sírsz. Itt van az a pont, hogy senki nem érti és legfőképpen senki nem fogadja el. Te sem. Én sem. Tagadsz, hárítasz, hülyeség, megoldod. Kinövi. Meghaladja. Az én fiam okos. Én is.
Túlzottan is. Ugye, hogy ugye, hogy mondtam „Vigyázz mit kívánsz!”. Itten van az. Mert megvan az, hogy hogy is van és megmutatja maga magát.
Bizottsági vizsgálat is volt. Egy részt emelnék ki. „Nem rendeltetésszerűen használja a játék sütőt, a platnira golyót helyez”. Konkrétan láttam, ott voltam. Imádta kombinálni a dolgokat. És sarasnak is éreztem magam rendesen, hiszen erre én tanítottam. Hogy legyen kreatív. Nincs ez, megoldjuk azzal. Lehet így is. Erre jó, ha nincs elég pénzed. Az kreatívvá tesz. Hehe… És én mindig örültem annak, ha valami új összefüggést fedezett fel. Volt, hogy ilyet játszottunk, hogy mit hogy lehet másképpen használni, mint ahogy az eredetileg rá van írva.
Oh… a kreativitás eképpen vissza csapott. Szívás. Hülye voltam. Miért nem mondta senki, hogy nem így kell gyereket nevelni????
Azért látod a dinamikát? Tagadás, önhibáztatás. Mellékesen megjegyzem, hogy még a válás előtt iszonyat hátfájásaim voltak. Orvos azt mondta, meg kell szoknom, nem tudnak vele mit csinálni, tornázzak. Tornáztam. Válás után elmúlt. De ezen a ponton újra mindenem fájt, fizikailag. Tényleg. Az agyam is. Apa szerint nincs agyam, tehát akkor annak a helye fájt. Erre a fájdalomra semmilyen gyógyszer nem hat. De tényleg szarul vagy. Olyan fizikai tüneteket produkálsz, mint egy agyonvert bokszoló. Kiütöttek. Rendesen és piszkosul.
Itt ráeszmélsz, hogy úgy eltünedeznek mellőled az emberek. Ha olyanod van, ami nekik nincs, nem tudnak kapcsolódni. Pár emberke maradt. Onlájn. Segíteni nem nagyon tud senki, senkinek nincs ilyen kölke, nemhogy tapasztalata.
Ilyen cetlis gyerek nem járhat akárhova. Integráló óvoda kell neki. Mindjárt köteles is ugye járni. Óvodát kijelölik. Gondolod? Nem, Anya menjen utána hova fogadják el, hozza a papírkát róla, hogy befogadják és akkor kijelölik. De a törvényben nem így van! Nem számít, itt így van. Anya járkál, beszél, fiúcskát mutogat. Talál is ovikát. Kedves, normálisnak tűnő pedagógusokkal. Persze nem itten van, kell a kocsi, de legalább nem másik város. Örülünk. Beszokunk. Szépen halad minden. Majd a fejleszető pedagógus jön, és majd megkezdi fiúcska fejlesztését. Hurrá! Megy ez, kérem szépen.
Megy… megy… jön… jön… nem megy, nem jön.
Következő részben: A vonatról kidobnak, kényszerleszállás, sín nincs tovább. Menj, amerre látsz. Vannak útjelző táblák, néha találsz kaját, vizet, meg ahol megpihenhetsz. A hegyet meg kell másznod szorri.
Mentés
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: