És bizony bizony, ahogy az lenni szokott a mesékben, betoppant a Királyfi. Emlékeztek arra a „Valaki Más” srácra? Ebben az időben már két éve cölibátusban éltem. Egyesek mondhatnák, rám fért volna már egy két kiadós entyem pentyem, de nem mondta senki, mert nagyon nem tudta senki. Aki meg tudta, az úgy is szeretett, ahogy éppen akkor voltam. Ismét szétesve, de a munka miatt mindig újra összerakva. Mire képes egy jó smink készlet igaz lányok? Asszonyok? Cellux a haj vonalban hátul, és az örök mosoly is garantált!
Chapter 13.
Ha királylány akkor kell egy királyfi. Ha nem kell, akkor is jön. Mert ők olyanok.
Szóval egyszer csak, egy augusztus végi napon vasárnap reggel – sose felejtem el – az egyik méltán népszerű közösségi oldalon villog az üzenet borítékom. Oh, szokott kávécskám mellett nyitom, számítván valamelyik barinőmre, vagy barátomra. Mert bizony pasik is voltak közöttük. Szeretem őket, na.
Ehelyett a „Valaki Más” srác írt nekem. Ennyit: „Jó lenne, ha itt lennél”. Hahaha, na, biztos túl sok alkoholt ivott és félre ment a chat-je. Írtam is reggel hétkor egyből – mivel ezt ő előző éjjel jó későn írta, amikor én már aluszkáltam -, hogy „Ezt biztos nekem akartad írni?” Be is csuktam a chat ablakot, tudván, hogy kb. délig alszik hétvégén, és amúgy se fog válaszolni. Ebben biztos voltam, hogy félre írt.
Biztos mi? Azonnal jött a válasz, hogy „Neked írtam”. Hm… átsuhant pár kép a múltból. Fájóak. Milyen érdekes, hogy mennyire vésődnek a rossz tapasztalatok mi?
Megkérdezte, hogy vagyok, mi van velem. Uh, mondom, na, ez jó alkalom! Jól lerázom, így zúdítottam egy kicsit nagyon túlspilázott drámaisággal átitatott szenvedős szegény énes összefoglalást életem kálváriájáról és borzalmasságairól. Fuss – gondoltam – szaladj, amíg kedves az életed, jó messzire! Nem kell ez neked! És megint becsuktam a chat ablakot, mint aki jól végezte dolgát, mentem főzni.
És az Élet újra játszik. Veled. Mert a „Valaki Más” srác időközben úgy fest megváltozott. Lelkének legbelső fénye, amibe úgy simán lazán örökre bele szerettem elkezdett kifele ragyogni. Bizony mondom leesett az állam. Nem szalad el. Jó nem is mondta, hogy na, akkor most jön a lóval és elrabol végre, és holtodiglan holtodiglan, de meghívott vacsorázni. Azért ez nagy szó. Mivel a kapcsolatunk korábban a virtuális térben és az ágy 4 négyzetméterén zajlott egy vacsora igazán meglepő indítás volt nekem.
Kaptam is az alkalmon, na azért fuss inkább most, mint később gondolván, azt kértem főzzön nekem. Vacsizni bárki el tud vinni, de nekem még férfi nem főzött. És mondom néktek a királyfi időközben Király lett. Férfi. Még csak a szelét éreztem. A finom mondatai mögött megfeszülő erőt, a bizonyosságot, az önazonosságot. Amolyan „tudom, mit akarok és tudom, hogy szerezzem meg” erőt. Semmi durvaság. Az a Gyűrűk Urás Aragorn finom erő. Bekúszik a bőröd alá és neked annyi…
Ezt ritkán lehet érezni embereknél. A karizmatikus jellemeknél igen. Körül is zsongják őket a népek, hátha csurran cseppen egy kis erő nekik is. Úgy tűnt ő kiművelte magában időközben. Amíg én cölibátusban élveztem az életet. Nem ellentmondás, tényleg élveztem.
Így esett, hogy megbeszéltük pénteken vacsira átmegyek hozzá, főz nekem. És ott is alszom. Persze semmi szex! Azért volt jó ott aludni, mert másnap korán volt programom és tőle közelebb esett. Hehe…. Vicces ahogy „véletlenül” pont összeállnak a dolgok.
Eljött a nap. Tengtem, lengtem a lakásban. Kicsit, mint akit megsütött a nap. Tényleg átmegyek? Normális vagyok? Oh, ez csak egy vacsi…. Ment a dialógus a fejemben rendesen. Angyalka oldal naívkodott, a vörös ördög meg kuncogott. Mivel halvány fogalmam sem volt arról, hogy most ez tényleg jó ötlet-e, egyet fogadtam meg magamnak. Bármi lesz is, vele vagy nélküle, ezt a találkozást – és ha lesz bármi tovább, azt is – arra fogom felhasználni, hogy tovább csiszoljam magam. Ha együtt maradunk, akkor azért, ha mással, akkor azért. Ha senkivel, akkor meg azért. Legalább elmondhatom, hogy meghaladtam magamban az összes párkapcsolatokkal kapcsolatban felmerülő mizériát is.
Guris bőrönddel mentem. Mivel hogy másnap korántól egész napos jóga, meditációs „bulin” vettem részt, és kellett a takaró, ruha etc. Vicces volt. Na, először találkozunk x év után én meg bőrönddel. Írtam is neki, nehogy megijedjen. Nem ijedt meg.
Azért az élet jól szervez. Aznap volt a Magyarország – Románia mérkőzés. Nekem kiesett ez az iformáció, mivel tévét nem nézek, rádió azóta nincs a kocsiba mióta feltörték és ellopták belőle. A kocsit amúgy is félúton parkoltam, gondoltam villamossal gyorsabban célba érek. Másnap a medi miatt úgy sem jó kocsiba ülnöm. Simán átmegy az ember a piroson, úgy belazul. Még a helyes BKK járat megtalálása is nehézségekbe ütközik egy-egy jól sikerült medis nap után.
Na, a villamosok nem jártak, csak mondom. Így 6 kilométert sétáltam hozzá. Akkor hívtam fel x év után először és hallottam bizsergető hangját. Jaaaj, mondom néktek van, ami nem változik. Van, ami igen. Ez nem. Hirtelen nem is tudtam miért is hívtam, gondoltam: csak beszélj, tök mindegy miről, hadd halljalak és ússzak a mámorba, hadd zsongjanak a sejtjeim. Nagy nehezen kinyögtem, hogy hát kések. Értem akart jönni, de az ő irányából meg állt az egész Hungária. Szóval séta indul. Közben gondolkodtam, hogy hát ezt elcsesztem. Én még mindig tökre, ugyanannyira szerelmes vagyok. Ez baromira nem változott és kész.
Jó élmény volt a szurkolók között sétálni, ahogy az út egyik oldalán szól kórusban a „Hajrá” másik oldal riposzt „Magyarok”. Szinte láttad a hanghullámokat ívet húzni a hatsávos út felet (plusz villamos, ami nem járt). És meleg is volt. Nem kicsit. Mire oda értem a Királyhoz, addigra a bugyimból is csavarni lehetett a délelőtti üdítőt.
Következő részben: Séta indul fel a hegyre. A felszerelés nehéz. Az emelkedés meredek. A levegő egyre kevesebb…
Mentés
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: