Azért az a „Valaki Más” srác történet nem halt el teljesen mielőtt elkezdődött volna. A virtuális társas hálózatok csodái és melléktermékei hasznosak is tudnak lenni. Lehetett vele levelezgetni. Másra úgy se futotta, meg egyébként is ugye még papíron férjem volt vagy mi, bár a valóságban már messze nem. Meg neki volt párja. Szóval ez a tuti biztonságos, könnyed levelezgetős, szórakozós, töltekezős, életed szürkeségét színezős online kapcsolat néha beragyogta a napomat. Szerettem írni neki, szerettem olvasni. És nem vettem észre, hogy közben egyre komolyabban bele habarodok a könnyedségbe.
Chapter 7.
Hullámvasút. Mikor fenn és mikor lenn? Majd később megtudod, ha leszálltál.
Egy pofon otthon, egy levél simogat online. Azért reméltem, hogy egyszer belovagol fehér lovon, vagy valami raj kocsin, kivágja az ajtót és elrabol gyerekestül mindenestül, hogy boldogan éljünk, amíg meg nem…. de nem. Biztos nem volt lova, vagy kocsija. Vagy kedve. Vagy volt esze. Na, az biztos, mert eszetlen pasi nem veszi így el az eszem. A szívem elrablásáról nem is beszélve.
Picit fájt (iszonyatosan), hogy akkor se törte rám az ajtót, mikor már elváltam papíron is. Tudod van az a falkaparós őrjöngős üvöltős bőgés – amitől bezárnak gumiszobába, ha látja valaki – na az jött. Párszor. Aztán belefáradtam. Hagytam had menjen. Igaz nem is jött. Tehát igazából nem vártam tovább.
De álmodtam, ahogy siklik a finom keze a billentyűzeten és hogy milyen lenne ha rajtam siklana… aztán reggel felkeltem. Kávé, szájon át, mert vénásan nem tudtam bekötni. Mert bizony éjjel volt, hogy nem sokat aludtunk. Tudtam volna. Lehet ébren is aludtam. Pár dologra nem emlékszem, hogy is intéződött el.
Gyerkőcöt illetően jött a kegyetlen, de megmentő diagnózis. Ha jót akarok, ne vigyem közösségbe. Mert akkor megúszhatjuk, hogy felnőtt korára asztmássá váljon. Akkor van esélye. Amúgy is szteroiddal lehetett kordában tartani az áfonya szájas jeleneteket. Nem örültem. Nagyon nem.
Esténként felnéztem az égre, ami itt az emeleten elég közel van, csak kinézek az ablakon és a csillagok az arcomba röhögnek. Szóval, hogy Istenkém még mit veszel el? Karrier oda, családi élet oda, családi ház oda, egészség romokban. Még mit?
Na, ezt sose kérdezd, ha jót akarsz! Mert minden kérdésedre kapsz választ előbb vagy utóbb. És hidd el nekem, hülye kérdésre… hülye választ.
Kellett volna pénz. De honnan? Dolgozni nem tudtam, gyerek itthon, no közösség ugye. Hát apukával beszélek, hogy hát kéne a gyerektartáson emelni, miben tud segíteni. Nem mondanám, hogy együttműködő lett volna. Így hát hivatalos úton kértem, ami kellett, bár még így is éppen hogy karcoltuk a hónapokat. Nem mertem többet, nehogy megsértődjön. Megsértődött.
A lényeg, hogy a gyerek lassan, de biztosan egyre jobban lett.
A „Valaki Más” sráccal azért a nem írok/mégis írok, hiányzol/utállak etapok csak eljutottak némi ágyjelenetig, vagy álló jelenetig. És hát mondanom se kell, amúgy se voltam kispályás, de ez…. babám…. Tudtam én, hogy nem csal a szimatom és nem csak az esze, de más is igen csak ínyemre van. A szívét utáltam néha. Megbilincselt, nem eresztett, én meg szabadultam volna. Utáltam, hogy hiányzik és nem jön és dob el mindent. Tiszteltem is érte, hogy nem jön és nem dob el mindent.
Néha csettintett mikor neki jó volt, és én ugrottam. Kihasznál! Mondták. Tudtam. De azt az inciripincirit is akartam belőle. Nemet mondani, ha hívott sokkal rosszabb volt. Kihasználni senkit nem lehet. Csak aki hagyja. És én hagytam. Mit hagytam, akartam! Hosszú hosszú időbe telt mire rájöttem, hogy ez mégsem tápláló nekem. Fárasztó volt ez a hullámvasút és fájó ezért lezártam. Az első férjemmel tök másképp volt. Lehet nem voltam szerelmes belé? Vagy igen? És akkor most a „Valaki Más” sráccal mi is voltam? Mert én azt hittem, hogy az voltam régen. Meg, hogy jó a szex régen, meg minden. Aztán az egyik sütizőben ettem egy istenien finom süteményt. Nem csak olyan jó, meg nagyon finom, meg ennéd reggelig. Hanem azt, ami hozzá ér a szádhoz és csak tartod, ízlelgeted, és azt kívánod soha ne legyen vége. Hosszan eszed, örökké ennéd. Csak azt. A „Valaki Más” pont ilyen volt. Utána a többi sütit a szádba se veszed. Próbáltam, sorra kiköptem. Ennyi. Cölibátus nincs más hátra.
Itthon szépen gyógyulgatott a lurkó, én is tudtam kisebb projekt munkákat vállalni, kezdett látszani a fény…. a vonaté. Szemből. Kicsit gyorsan jött. Fuss!
Következő részben: Eurázsia Expressz forgalmi okok miatt másik vágányra térítve. Hosszas várakozás, értetlenkedés, utasok le/fel szállnak. A körülmények változnak.
Mentés
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: