Királylány, aki eltévedt a Himaláján 4.

Jöttek a nyugodtabb hétköznapok. Kezdtek formálódni a napi rutinok, nyugodtabb éjszakák, fényes nappalok. Igaz, nem lehetett zacskót csörgetni, hangosan beszélni, tévét üvöltetni – akkori férjem nagy bánatára. Gyerkőcke nem kedvelte ezeket a zajokat. Olyannyira nem, hogy ha ilyesmire ébredt, éktelen üvöltésbe kezdett és az égből potyogó öregasszonyok látványa se derítette jobb kedvre. Pedig potyogtak. Vagy az én szemem káprázott a fülsüketítő visítástól…. Mit nekem dolbiszörránd. Ez az igazi élet érzés, full HD mozi élmény, nem 4 D-s, de legalább tizenkettő. Igaz sokkal többe kerül egy sima mozijegy áránál, de az élmény… megfizethetetlen!

Chapter 4.

Mi az, amit nem utálunk?

Rájöttem, hogy utálja, ha énekelek, ha járkálok vele, ha ringatom, ha simogatom, ha ha ha… kb. mindent utált, amit a nagy könyvekben leírtak, hogy tuti beválik megnyugtatásul. Hát tuti nem na! Olyan nincs. A tutit gyerekkel felejtsd el. A tuti az az, hogy bármi lehet, bármikor, többnyire a legváratlanabb pillanatokban – nyilván mikor a wc-n ülsz, vagy ülnél…. Kaland az élet. Vadvízi evezés…. védő felszerelés nélkül. És nem kezdheted újra a pályát, csak szólok. Ha nem tudnád esetleg.

Itten már jobban észrevettem, hogy van férjem. Akkor még. Meg is kérdeztem mi a baja, mely kérdésre érdekes válaszokat adott. Ezek három hetente változtak. Mikor a negyedik hajmeresztő válasza jött akkor már világos volt, hogy ezek csak kifogások. Aztán jött a briliánsan kedves, keblet melengető javaslata, hogy: „karácsonyra mellplasztika?”

Látnotok kellett volna a fejem. Klasszikus B kategóriás humor film, amiben a főhős néz, mint a kiszántott vakond, hogy mégis hova csöppent. Lehet másnaposságot is hozzá képzelni, annyira szürreális élményem volt ez. Aztán jött a sértettség. Hát anyád… jól van-e??! Neked meg agyplasztika kéne, csak az sajnos nincs… itt már erősen kezdtünk elmenni egymás mellett. A következő beszólás az volt, hogy: „drágám, nem akarsz hízni egy kicsit?” Hehehehe… akarni akarnék, csak nem tudok. Amúgy meg 11 éven át azt hallgattam, hogy „el ne merj hízni nekem, ha terhes leszel!”. Hát ezt teljesítettem. Csak idő közben kimaradt, hogy a játékszabályok változnak. Ne ba!

Azért, hogy őszinte legyek veletek minden nő boszorkány. Itt már nem csak sejtettem, de tudtam, hogy mást tapogat valahol, mikor éppen azt gondolom, dolgozik. Az csak plusz csemege volt, hogy a gyereknek kellett volna nadrágot venni, de a rávalót az apukája elköltötte a paintball pályán. Kikapcsolódott. Hát tudjátok nagyon túl volt terhelve. A sok munka, egyedüli családfenntartó, gyerek, asszony. Igaz én vásároltam be – mert azt elfelejtett rendre. Én főztem, takarítottam, mostam, gyermeket gondoztam, intéztem a házbeli dolgokat. Jó a családi kertes, de hogy ezekbe mindig elromlik valami…. ez nem volt az adásvételiben. Apró betűkkel sem!

És a gyerekkel mindig volt valami. Túl feszes, testalkatilag. Konduktor aszongya jó lesz, tornáztassam. Anya azt is megteszi. Gyerek ezt is utálja. Nyilván. De anya lelkesen(?) masszírozza, dédelgeti, eteti, főz neki, sétálunk minden nap, jó levegő jót tesz. Nekem biztos. Ott halkabb a dolbiszörránd.

Orvosnál a folyosón le kell vetkőztetni a babákat, hogy gyorsabb legyen az ellátás… Jó vicces ám hűvösben meztelen gyerekkel, hogy az orvosnak kényelmes legyen. Persze az enyém üvölt, mint a sakál. Anyám izzad, én ideges lennék, ha lennének még idegeim. De azok valahol, valamikor megsültek. Lehet a tegnapi csirkével betettem a sütőbe. Semmi se lehetetlen manapság. Orvos kérdezi mikor meglátja a gyereket: „Jé, ez mindig ilyen tarajosra üvölti magát?” – “Öööööö…. én már megszoktam, mi a probléma? Nem tetszik neki, és ezt a tudomásunkra is hozza, na! Öntudatos a szentem!” Doktorbácsi nem forszírozza, szerintem látja rajtam, hogy tökre nagyon falra hányt borsó lenne.

Hol szólt itt rólam az életem? Nyomokban. Mikor aludtam és álmodtam talán. De nem emlékszem, mert olyan fáradt voltam, hogy ha álmodtam is, az ott ragadt az álomvilágban. Olvastam mások történeteit, és éltem a fiamért. Pontosabban vegetáltam és túléltem. Aztán jött a bolygóközi buli. Mert volt ébren valaki a családban. Az akkori férjem sokkal éberebb volt, mint azt én érzékeltem akkoriban.

Következő részben: Tovább is van, mondjam még? 

A vonatút hosszú, jó sok esemény, mint lopás, rablás, gyilkosság az Orient expresszen – megtörténhet. És ami megtörténhet, azt tudjuk, hogy meg is történik.