Királylány, aki eltévedt a Himaláján 1.

Himalája, gyilkos, mágikus szépség. Áhított cél, hogy csúcsára érj, s meghódítsd a Hegyet. Felkészülten is komoly kihívás, annak aki tud mászni és bírja a fájdalmat. A csúcsra érés gyönyöréért. Autista gyermeket nevelni pont ilyen kihívás. Önmagadat minden szinten meghaladva, átégetve, átfagyva, a célt szem előtt tartva menni, menni, menni tovább. Utat törni úttalan utakon. Vissza fordulni nem lehet, feladnod tilos, meghalni nincs időd.

Chapter 1.

A Hegy még nem látszik, nincs tervben. De jön, jön, jön…

A királylány én volnék. Mondanám, hogy legkisebb, de mivel egyedüli született, ezért egy. Az Egy. Aki mindent visz. Vagyis majdnem…

Szuper jó életem volt királylányként. Na jó, akkor éppen nem ezt gondoltam, de így utólag tejben vajban fürdő kánaán. A kádban. Csak én nem voltam a kádban. De láttam!

Szépen teltek iskolai éveim. Főiskola, munka mellett, de simán ment. Igaz négy év helyett lett vagy hat, ha jól emlékszem. Kicsit nyúlott a rágó az angol miatt. Nem is értem, pedig a diplomára nem azt írják, hogy angol nyelven végzett közgazdász mi az anyukám túrója. De sebaj. Diploma még ma sincs. Ez a nyelv nyúlik nagyon, ragad is, de nem rám. Már lehet sose lesz, tán nem is fontos.

E fontosságos dokumentum nélkül is voltam sikeres a szakmámban. Megbecsült rövidszoknyás, trendi menedzser. Energia tudatos építészet, ej be szerettem. Főleg kislattyogni tűsarkúban, miniben az építési területre, mert az ácsok megint védő kobak nélkül akrobatáznak a vékony szálfákon. Komolyan tribünt kellett volna felhúzatnom és pénzt szednem a mutatványaikért…. csak hát ugye munkavédelem. És büntetés, ami borsos. Így hát tipegtem és karcos hangon térítettem jobb belátásra drága munkásainkat, hogy vegyék mán fel azt a csini kobakot a szépséges fejecskéjükre! Persze mókás volt a szöszi, ahogy a padlófűtés csigavonalai között tipegett és rendezkedett. Amitől a gépésznek égnek állt az a pár szál haja, ami még maradt.

Szerettem magamat, és a kollegák is. Még ha néha nem is volt túl hálás a feladat, amit végeznem kellett.

Akkori párommal 18 évesen ismerkedtünk meg. Szépen építgettük fel életünket lépésről lépésre. Cél: családi ház, két kocsi, jó magas havi bevétel, gyerek. Standard terv, semmi faxni. Fókusz erős, toljuk a szekeret. Egymás hátát védve. Buli, móka, kacagás, amikor csak kedvünk tartotta. Ja, csak később vettem észre, hogy nem az én karrierem épült, meg nem az én vagyonom szaporodott, meg nem az én életem éltük, sőt a közös életünk nyomokban se tartalmazott mogyorót. Ja, bocsánat, engem nem tartalmazott. Persze itt még ez nem esett le.

Történt 2007 év végén, hogy elbúcsúztam akkori munkáltatómtól, lévén, hogy költözünk meg hogy nyelvvizsga (ami ugye nyúlik), így átmeneti munkanélküliségem önként vállalt volt. Hisz hát a költözés dolgos dolog, no meg hát akkori férjuram ugyebár naagyon elfoglalt ember, és hát rám hárul a dolgok java. Nem is volt ezzel semmi bajom (akkor még).

Piszkált már a család jó ideje, Anyám főleg, hogy mikor lesz mán unokája, tíz éve vagyunk együtt a férjemmel és amúgy is már mindjárt öreg vagyok. Az akkori 28 évemmel nem esett ez túl jól, bár Anyám 20 évesen szült engem. De akkor még más volt a világ. Vagy nem? Ki tudja, akkor még nem tudtam arról (se) sok mindent.

Jól éltünk, hétvégenként jártuk Magyarországot, kipihentünk a hétköznapi fáradtságokat, eszem ágában nem volt a kényelmem és főleg karrierem feladni egy gyerekért…. bár az idő tényleg ment. Így mikor felmondtam a költözés miatt, akkori férjem egyből bedobta, hogy most vagy soha! Gyerek! Mert, hogy nem hagyom a karrierem, de most úgy sincs, úgyhogy na! Hehe…. jót nevettem magamban, hogy én aztán bíztos tuti hót ziher nem leszek terhes, cigizek, stresszelek, angolt tanulok (nyúlik, mint az állat) meg még a költözés. És amúgy is mindenki azt meséli milyen nehéz összehozni, meg hogy beültetésre járnak, meg mit tudom én mi.

Jó vicc… volt, amíg pikk pakk fel nem fordult a gyomrom a reggelimtől. A férjem akkor sem volt otthon – sok utazással járó szakmai karrierje vót ugyebár – így egyedül leslattyogtam a közeli boltba, hogy megvegyem a tesztet, miközben imádkoztam, hogy ugye nem? Istenem, ugye nem vagyok terhes? Ennyitől? Így hirtelen? Na neee…. Na deeeee! Hát persze, hogy igen, de még mennyire.

Megláttam a tesztet és arra gondoltam, hogy engem átvertek. Csúnyán rászedett valaki. Még hogy nehéz összehozni egy gyereket. Ennél egyszerűbb nincs. Ne akard! Egyből lesz! Na! Ez a tuti recept. Királylány beszélt uff.

Következő részben: A fészek birtokba vétele, Érkezés. A hegy még nem látszik, de a szele érződik. Jeges. Jegy megvéve egy kellemesnek ígérkező utazásra Eurázsiába. All inclusive ellátás.